Tip-top.
Lehetetlen látkép.
Lábnyomok a lakótelepi hóban.
Mintha tevéket látnék.
Evégett értékelem át
a meséket újra agyamban,
És indulok új útra
magamban, de Veled.
Kip-kop.
Párosujjú paták zaja.
parabola-púpok
pöffeszkedő hada.
Noha látom mint soha jobban,
az egész csak álom,
de gondtalan vágtatok tovább
teveháton, Veled.
Lehet, hogy Te meg Én tényleg?
Vagy csak pár pohár fenekén
lelt sovány vigaszra a lélek?
Lehet-e a távolság végtelen,
ha csak egy asztal szeli ketté életem?
Bim-bam.
Hajnalt üt az óra
Teveháton térjünk hát
mindketten nyugovóra
Életem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.